Napi gondolkodnivaló

 Érlelődik bennem egy gondolatmenet (kapcsolódva egy másik, nagyobb léptékű témához, de arról majd máskor), mégpedig arról, hogy milyen út vezet ahhoz, hogy az ember a végén a lehető legsokoldalúbb harcművészeti képzést tudhassa magáénak. Sokoldalúság alatt most kifejezetten azt értem, hogy a lehető legtöbb keze ügyébe akadó dologgal és felmerülő helyzetben tudjon valamit kezdeni, ha muszáj.

 Röviden, nagyjából milyen nagyon tág, de mégis működőképes kategóriákat lehet meghatározni fegyvertípusok terén? Szerintem ez szoros összefüggésben áll a fegyver méretével és ezen keresztül a használat módjával:

1. pusztakéz, nincs eszköz

2. rövid eszköz (kés, tőr, baton stb.)

3. a. egykezes eszköz (egykezes kardok mindenféle típusai, sétapálca, fejsze, stb.)

3.b. egykezes eszköz valamilyen másodfegyverrel (buckler, tőr, rotella, stb. )

4. kétkezes fegyverek (hosszúkard és max spadone méretig menő dolgok, illetve ezzel nagyjából egyező méretű botok, rövidebb szálfegyverek)

5. előzőnél nagyobb kardok, hosszú szálfegyverek.


Lehet, kicsit szerepjáték-ízű (és nagyon önkényes) a felosztás, de egyelőre úgy gondolom, hogy ez nagyjából lefed mindent. A hangsúly ez esetben nem azon van, hogy egy adott fegyvert/stílust teljes mértékben tudjon használni az ember. Nyilván, ha valaki szablyázik, és a kezébe adok egy rapier-t, akkor nem fog "rendes" rapiervívást csinálni, de nem is lesz elveszve, mert tudja, hogy alapvetően hogy mozog és működik egy egykezes kard. Ugyanígy, ha valaki tud hosszúkardozni, akkor nem lesz elveszve, ha egy hasonló méretű botot kap a kezébe, Liechtenauernek nagyjából ennyit is mondd a botvívásról, vívj vele ugyanúgy, mint hosszúkarddal.

 Természetesen a kategóriákat végtelen számú alkategóriára lehet bontani, de ha egy evolúciós törzsfához akarom hasonlítani, akkor ezek a legnagyobb családok. Őszintén szólva, szerintem a fegyver hossza és ezen keresztül a távolság sokkal nagyobb mértékben meghatározza a harcot, mint az, hogy vág, vagy zúz, vagy az, hogy milyen a markolatszereléke.

 Végiggondolva, az is alátámasztani látszik a megközelítést, hogy azon vívókönyvek, amik nem egy-egy fegyverre fókuszálnak, hanem egy több fegyverből álló rendszert mutatnak be (pl. Fiore, Meyer) azok nagyjából követik is ezt a mintát.

 Visszatérve az indító gondolathoz, azt hiszem, az ember úgy éri el a legsokoldalúbb harcművészeti jártasságot, ha a fenti kategóriák legalábbis 1-2-3-4-es pontjaival megismerkedik valamilyen, akármilyen formában. Nagy szálfegyver méretű dolgok kis eséllyel kerülnek elő akár egy önvédelmi helyzetben és ezek amúgy is a csaták fegyverei voltak és jobbára formációba használták őket. A másodfegyver egy érdekes kérdés, én fontosnak tartom, hogy az ember megtanuljon két fegyverrel vívni, deeee, ha már van pusztakéz, akkor ott ez valamennyire teljesül, illetve ha nincs is másodfegyver, akkor is használhatja a fegyvertelen kezét, pl. birkózásra.