Alapvetően én ezt az egész régi fegyverek/harcművészetek/stb. bizniszt az íjászattal kezdtem, még valahogy általános hetedikben. Azóta történt sok minden, ami miatt ez a dolog eléggé háttérbe szorult az életemben, de megszabadulni tőle nem sikerült, ma is legalább annyira tartom magam íjásznak, mint vívónak.
Időről-időre fel is buzdul bennem a lelkesedés, hogy ismét aktívabbá váljak ezen a téren, de, jobbára külső körülmények miatt ez eddig kimerült abban, hogy rendszeresen gyakorolgattam otthon. Jelenleg dolgozom egy akcióterven, hogy ezen változtassak magam számára és nagyobb körben is, remélem működni fog.
Arról, hogy az íjászat mennyire tekinthető harcművészetnek és mennyire tartozik a Hema-hoz, arról majd máskor, most egy gyakorlati ötlettel lepnék meg mindenkit, akinek problémája, hogy ritkán tud eljutni egy rendes pályára.
Fő a konzisztencia
Mit jelent ez az íjászatban? Vagy, ha már itt tartunk ez sokban aplikálható a vívásra is, meg még csomó mindenre. A lényege az, hogy minden egyes lövésnek pontosan ugyanúgy kell történnie. Természetesen a lehetőségekhez mérten, teljesen sosem lesz az és egy terepversenyen a terep is belekényszeríthet teljesen extrém, szokatlan helyzetekbe, pózokba, nem is beszélve a tényleges vadászatról, ha valaki abban is benne van. Viszont törekedni kell rá, hogy a feszítés, tartás, oldás, horgonyzás és a többi a lehető legegységesebb legyen, mivel, ahogy több mesteríjász vallja: "többet ér egy íjász tökéletlen technikával, aki minden esetben ugyanúgy lő, mint az, akinek időnként tökéletes a technikája". Ennek oka a lövés alapvető tulajdonsága, hogy felnagyít mindent. Egy pár milliméteres elmozdulás, vagy változtatás a tartásban több méteres tévesztést jelenthet 25 méterről. Az állandóság egészen egyszerűen szükséges hozzá, hogy képesek legyünk eltalálni a célt, mivel a lehetséges változók leszűkülnek rajtunk kívül állókra, így pedig az agyunk már tud kalkulálni. Képzeld el, milyen lenne pl. kardozni, ha minden vágást más technikával akarnál megtenni? vagy még inkább, ha a mozdulatok között folyamatosan változna a kard hossza? Na, ez pont ugyanaz, mintha nem ugyanott horgonyzol minden lövésnél.
(Akinek ismeretlenek a szakszavak: google! :) Meg majd egyszer írok talán egy általános ismertetőt, de annyira triviális info, elsőre kidobja a megfelelő wikioldalt...)
Ezt az állandóságot a lövés folyamatában nézetem szerint érdemes az előtt begyakorolni, mielőtt az ember elkezd távolabbi célra lőni. Higyjétek el, tapasztalat, csak frusztrált lesz az ember. A japánok a zen íjászatban ezt úgy gyakorolják, hogy nagyon közelről, célzás nélkül lőnek gyenge íjjal táblára úgy, hogy a tökéletes technikára koncentrálnak (illetve nem koncentrálnak, mert ugye zen, de ebbe most ne menjünk bele). Erre egy jó alternatívát szeretnék bemutatni, amit nagyon egyszerűen meg lehet oldani akár a szobában/lakásban, nulla pluszköltséggel, biztonságosan. Azt még hozzátenném, hogy nem kell túlmisztifikálni, nem kell ezt évekig csinálni, mielőtt kimerészkedik az ember a pályára, de rendszeres gyakorlással talán még hónapokig sem. Viszont például a téli időszakban nagyon hasznos ezzel foglalkozni, mert a tavaszi szezont egy sokkal biztosabb technikával kezdheti az ember, plusz nem lustulnak el az íjászizmok sem.
1. lépés:
Fogjunk egy, vagy több régi, leamortizálódott vesszőt (pl. aminek letört a hegye, vagy leszakadt a tolla), majd csavarjuk be a hegyét szigetelőszalaggal/celluxal és képezzünk rajta egy "bubocot".
Figyeljünk arra, hogy ha még rajta van a fém hegy, akkor az ne lógjon ki, teljesen fedje a ragacs, több rétegben.
2. lépés:
Akasszunk fel valahova egy lepedőt úgy, hogy legyen mögötte hely és lehetőség szerint kicsit távolabb fal, a biztonság kedvéért.
Én egy ajtófélfák közé befeszíthető húzódzkodórúdra akasztottam fel a plédet, de bármi megfelel, csak legyen helye kilengeni (vagyis pl. ablakra ne :) ). Simán jó az is, ha egy madzagot feszítünk ki két akármi közé és arra dobjuk rá.
3. lépés:
Álljunk fel szemben a cuccal, max pár méterre és kezdjünk lőni! A bubucnak köszönhetően a vessző nem fut át az anyagon, még kárt sem tesz benne, simán nekicsapódik és leesik elé. Azért azt hozzátenném, hogy 80 fontos csigás íjjal nem próbáltam, de egy átlag íjhoz ez bőven elég. Vigyázzunk, hogy szóljunk a lakásban lévő egyéb életformáknak, hogy azért ne nagyon másszanak be mögé, mert fájhat. Ha az élőlény nem meggyőzhető észérvekkel, mint például bármelyik macska, akkor csukjuk ki.
Ennyi.
Teljesen biztonságos, alig kell hozzá hely és tökéletesen alkalmas rá, hogy az ember a technikáján dolgozzon, akár tv-zés, vagy zenehallgatás közben is. Ha közel állunk, még csukott szemmel is lehet lőni, hogy jobban tudjunk a mozdulatsorra, légzésre koncentrálni. Még többet segíthet, ha valaki kívülről tud javítani vagy felvesszük valamivel és később visszanézzük.
Mára ennyi, jó gyakorlást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése