A múltkori cikkben írtam, hogy a rapiernak gyakorlatilag nincs vágási potenciálja. Nos, kicsit utánanéztem ennek a népszerű sztereotípiának és ki kell javítanom magam: nem igaz, van neki.
Rapierral simán lehet nagyon mély, akár csontot is sértő vágott sebeket ejteni, különösen az olyan kevésbé fedett részeken, mint fej, kezek. Amiért mégis nagyon háttérbe szorul ez a típusú támadás a szúrás mögött, annak oka inkább az, hogy a rapier az utóbbira van optimalizálva. Hosszú és fejnehéz, ami nagy elérési távot és az ellenfél pengéjének jobb dominálási lehetőségét segíti elő, viszont lassúvá és a csukló számára megterhelővé teszi a vágásokat. Egész egyszerűen a hossza miatt nagy köríven mozog vágáskor és a súlypontja miatt fárasztó.
A másik ok, hogy, mivel egy alapvetően nagyon könnyű és keskeny, pengéről beszélünk, bár a húst teljesen jól vágja, de ha valami ellenállóbb anyaggal (valamilyen páncél, bélelt kabát, több réteg ruha) kerül szembe, sokat veszít a hatékonyságából. Nem vagyok fizikus, de arra tippelek, hogy a mozgási energiáról, meg a súlyról szól a dolog, de biztos, hogy benne van a penge keresztmetszete is.
Összegezve, a rapier igenis alkalmas fájdalmas, mély vágott sebek ejtésére, még ha végtagot nem is fogunk csonkolni vele, de ez nem a legcélszerűbb felhasználási módja (a vívókönyvekben, lévő vágások is általában második-harmadik támadások, amiket az ellenfél reakciója tesz lehetővé), mivel a szúrás-központú vívásra van optimalizálva, lévén egy alapvetően könnyű, nem katonai, hanem "civil" felhasználásra (párbaj, önvédelem) specializált fegyver, aminek maradéktalanul meg is felel.
Végül, egy nagyon érzékletes jelenet a Rob Roy c. filmből: http://www.youtube.com/watch?v=27M5KWI_q50. Nem mentes a szokásos hibáktól, de elég jó és hangulatos :).
Eugenio azt mutatta nyáron a táborban, hogy ha a tőröddel blokkoldat az ellenfél rapírját, és a lába felé vágsz a saját fegyvereddel - mert a felsőtestét túl jól védi tőrrel - , és eltalálod térdét, sípcsontját, akkor már olyan előnyre tettél szert, amit nehéz lesz behoznia. Mert az a találat fájni fog. A lábmunka meg fontos...
VálaszTörlésJa igen, nem az úriemberek sportjáról, hanem a sikátorokban fellelhető emberkék harcmodoráról beszélt. :-)
És milyen igaza volt! :D Ez még tisztán megvan a későbbi rapier-könyvekben is.
VálaszTörlésAzt azért megjegyzem, hogy azok a források, amik alapján, ha jól tudom ő dolgozik (destreza vulgar), azok inkább 16. századiak, vagyis még inkább sidesword, mint "rendes" rapier, bár, ahogy már erről többször tettem említést, sokszor nem igazán tisztán megkülönböztethető a kettő és nem csodálkoznék, ha ő hoszabb rapierral vívna, teljesen rendben van az is, mivel ez a stílus is még bőven létezett a 17. században is.
Egyébként alapjaiban igaz az az állítás, hogy ha az neked és az ellenfélnek van másodfegyvere, legyen az tőr, pajzs, vagy akármi, akkor a láb nagyon felértékelődik, mint célpont, mert egy bucklerral, vagy tőrrel azt sokkal nehezebb védeni, mint a felsőtestet. Ezt bizonyítják a különböző harctéri leletek is(bővebben kérdezd Kingát).
Érdekes, amit az úriemberek sportjáról vs. utcai harcról írtál, azt hiszem ez a téma meg fog érni egy későbbi postot...
Megjegyzem, a hema facebook csoportba nemrég linkeltek be rapier szúrás vs vágás videót, ahol az jött ki, hogy csak a kézzel történő szúrás is úgy átmegy a célponton, mint a pinty, viszont NAGYON nehéz bármi érdemlegeset vágni vele.
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=WTJ3nb9SINg