2013. október 11., péntek

Zene és harcművészet

 Be kell vallanom, bennem mindig kettős érzelmeket kelt a kérdés, hogy edzés közben hallgassak-e zenét? Egy része ennek az, hogy működik a filmes sztereotípia, mikor a szamuráj/kung-fu mester/akármi a hegy tetején a szélbe táncoló cseresznyefa-szirmok között gyakorol, eggyé válva a körülötte lévő világgal. Vagy a vízesés alatt meditál. Ezt félretéve, íme a többéves tapasztalataim pro és kontra!

Miért ne:

- mivel külső hatás, elvonhatja a figyelmet a konkrét gyakorlásról
- megszokja az ember és ha nincs, akkor nehezen kerül olyan lelki állapotba, ami kell mondjuk vívás közben
- praktikusan, csoportos órán nem igazán lehet használni, mert hallani kell a tanárt, meg biztonsági szempontok
- észrevétlenül is alkalmazkodik az ember a zene ritmusához, ezt aztán használja szabadvívásban, amit, ha az ellenfél észrevesz, kihasználhatja

Miért igen:

- segíti a flow-élmény kialakulását
- jobban megy az idő
- segít fenntartani a lelkesedést
- ha olyan jellegű, felpörgeti az embert, ha mondjuk egész napos munka, vagy suli után este áll neki edzeni
- lehet rá gyakorlatokat építeni, pl. ritmusváltásokat


 A figyelem eltereléséről és a flow-ról bővebben azt gondolom, hogy a zene tényleg segít a külvilág kizárásában, meg abban, hogy az ember "csak csinálja" és élvezze. Viszont így belefeledkezhet annyira, hogy nem figyel oda az apróbb dolgokra (jó-e az állás, vágásmechanika, ilyesmik). Az is kérdés, hogy jó-e, ha a külvilág kizárásában és a befelé-figyelésben egy külső hatásra hagyatkozunk? Itt azért elgondolkodtató, hogy a különböző meditációs módszerek, autogén tréningek is használnak külső hatást, főleg az "elején" (ez jelenthet éveket is). Kis adalék ehhez, hogy vannak vívókönyves képek, illetve máshonnan is ábrázolások, hogy a vívótermekben ott volt a sarokban a kis zenekar edzés közben.

 Végeredményben szerintem mindent az dönt el, hogy az adott edzéssel mi a célunk? Ha még alapokat gyakoroljuk, pl. a testtartást, lépéseket, vágásokat, vagyis a cél ezek berögzítése, addig érdemesebb vagy csendes helyen csinálni, vagy csak halkabb zenével, hogy ne vonja el a figyelmet. Aztán, ha már úgy érezzük, hogy nyugodtan mehet a M*nowar, úgy is tudunk koncentrálni, akkor menjen csak! Időről-időre azért jó tényleg csendben, zene nélkül gyakorolni később is, hogy ahogy fentebb írtam, ne hagyatkozzunk rá túlságosan egy külső ingerre pszichésen. Itt is igaz, hogy nem létezik "A" Válasz, vagy a tökéletes gyakorlási mód, a legjobbat akkor tesszük, ha a lehető legtöbb módszert alkalmazzuk.

 Ha van ezzel kapcsolatba saját tapasztalat, vélemény, kommenteljetek nyugodtan, a téma nekem is eléggé felfedezésre váró terület, mostanában kezdtem komolyabban gondolkodni rajta, szóval minden vélemény szívesen látott!

2 megjegyzés:

  1. Na, talán másodjára engedi elküldeni a kommentet.
    Az én zenés-vívós élményem elsősorban az edzőtábori vívóiskola. Az a zene komolyan fel tud pörgetni, amikor az megy, akkor gyorsabban, erősebben, okosabban vívok, és sokkal jobban élvezem is.
    Ami érdekesebb, az az, hogy a flow-élményt nyújtó viadaloknál is megy a fejemben valamilyen zene. Valamilyen őserőt, letisztult vadságot szólaltatnak meg bennem ezek a küzdelmek, és az agyam valahogy zenére asszociál. Az a tippem, hogy az ütem, a hangulat, célok, stb szinkronizálódnak a zene által, ez afféle tudattalan trükk. Érdekes, hogy milyen típusú zene szokott menni: általában valami folk-őrjöngésre emlékeztető dolog, valamilyen benszülött kultúrából. Azért fura, mert jellemzően nem hallgatok ilyeneket.
    Itt van két példa:
    http://www.youtube.com/watch?v=B4dopv9TrvI
    http://www.youtube.com/watch?v=F_6IjeprfEs

    VálaszTörlés
  2. Én a magam részéről szimfonikus metalra szeretek nagyon flouryshozni (Nightwish, Within temptation). Egyszer volt egy nagyon jó élményem, mikor tényleg sikerült ebben elmélyülni kint, miközben esett a hó.

    Víváshoz meg legjobban a Karib-tenger kalózai filmzenét szeretem. :)

    VálaszTörlés